Érdekességek - Kés tesztek

CRKT I.F.B. - Tömör Gyönyör

Tény, hogy óriási piaca van a főleg rendőri és katonai felhasználók (vélt vagy valós) igényeire szabott késeknek. Erre a nagy késgyártó cégek már rég rájöttek - így nem meglepő, hogy az évek során egyre több ilyen, "különleges felhasználásra" szánt vágóeszköz került piacra. Ráadásul a civil gyűjtők is hamar rákaptak ezekre a modellekre - így a gyártók egyszerre több célcsoportot is meghódíthatnak velük.

A Columbi River Knives & Tools már többször is írtam - hasonlóan a Cold Steelhez, ők is csak tervezéssel foglalkoznak, és a Távol-Keleten gyártatják le a késeiket. A most bemutatásra kerülő I.F.B.-modellt is egy "külsős" tervező, Russ Kommer tervezte a cég számára. Kommer úrnak nem ez az első közös munkája a céggel, leginkább "vadászkésekben utazik", és ebben vitán felül sikeres is. (évtizedekig volt vadászkalauz, mielőtt késkészítésre adta a fejét.)
Az I.F.B. volt az első próbálkozása a kifejezetten katonai felhasználásra szánt késekkel - méretben ez a legkisebb a CRKT 2009-es katonai modelljei közül.

Egy darabból

A CRKT szokásos barna kartondobozban szállítja az I.F.B.-t, mellékelve az elmaradhatatlan mini katalógus is. Kommer úr bevallottan " a kevesebb néha több" jelige szelemében tervezte a kést, így integrál kialakítást kapott. Emiatt nincs rajta semmi, ami leeshet vagy letörhet róla, hiszen egyetlen darab szerszámacélból lett kikovácsolva az egész kés - a lehető legmasszívabb konstrukció, ami egy késen elképzelhető. (Egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb a tömeggyártása is, hasonló módszerrel készülnek pl. a csőfogó szerszámok is.) A megoldásnak van persze hátránya is: az alkalmazott könnyítések ellenére is meglehetősen nagy a tömege. A korrózió ellen is védeni kell a kést, így a teljes felületére fekete epoxibevonatot sütöttek. (A tervező nem sokat vacakolt a névválasztással - az I.F.B. magyarul az "integrál fixpengés" rövidítést takarja...)
Nagyon érdekes, hogy a tervező ilyen vékony, szemre is jó vágóképességű pengét alkalmazott - katonai felhasználásra tervezett késeken jellemzően 4 mm-nél is vastagabb pengét szoktak használni, hogy a feszegetést is jól bírja.
Első látásra az I.F.B. kivitelezése korrekt, a tok is használhatónak látszik. Apróbb hibák persze egyből feltűnnek: vöröslő rozsda foltokat láttam az élen és a markolat furataiban. (Elöbbire valószínűleg a védő olajfilm, utóbbira a bevonat hiánya adott magyarázatot. A kínai szakik most nem voltak a helyzet magaslatán...)
A méretes markolat meglehetősen széles, jól kézre áll még a kifejezetten nagy kézméretűeknek is. A markolat fonata miatt biztos fogás esik rajta, mind kesztyűben, mind pusztakézzel megfogva. (A kesztyűs használatot nem véletlenül emeltem ki - a tengerentúlon a katonák is kesztyűben használják a felszerelésüket. Hidegben kesztyű nélkül ráfagyna a kezük a markolatra...) A penge gyári éle borotvált, ami ebben az árkategóriában azért el is várható. Praktikus a kés mellett a modern kydextok, nagyon biztosan tartja a kést - bár sajnos nem a jól bevált TekLok-rögzítést alkalmazták rajta.
A CRKT I.F.B. egy "célszerszám", hogy mire használható még a "taktikai feladatokon" kívül, az a cikk végére kiderül.

Kínai acél, nem korrózióálló

A penge anyaga az eddig ismeretlen kínai 6168CrV szerszámacél, ami (internetes fórumok alapján) kb. az amerikai 5160-as acél megfelelője. Ötvözői: ~0,7% szén, 0,2%szilícium, 0,6% mangán, 0,1% vanádium, 0,25% kobalt és 0,3% króm. Ilyen elhanyagolható króm tartalom mellett világos, hogy az acél nem kórrózióálló, rendszeres törődést igényel. (Ellenben az anyag éltartása és mechanikai terheléssekkel szembeni ellenállása kiváló.) A kínai gyárban az acélt 59-61 Hrc étékre hőkezeli, ennek hatására rendkívül jó éltartást produkált - erre a teszteknél még visszatérek.
A penge kialakításánál láthatóan a vágóképességre lett helyezve a hangsúly, ennek megfelelően az I.F.B. - katonai késekhez képest - meglehetősen vékony pengét kapott. ( Azért megjegyzem, a hegy nem gyenge a maga 1,5 mm vastagságával.) A penge ún. domború hegyű (drop point) kivitelű, fokélet nem alakítottak ki rajta. Egy 9 mm széles tükör is található a penge tövénél, személy szerint nem kedvelem az ilyen kialakítást, mert elvesz a vágóél maximális hosszából. Az egyenes levezetőél a penge teljes hosszában fel lett köszörülve, ez az ún. lapos él (full flat grind). A penge szemből nézve V keresztmetszetű, ez a kialakítás kiváló vágóképességet kölcsönöz a pengének, folyamatosan megvezeti a vágóélet az anyagban. (Nem ok nélkül használják a profi szakácskéseken ezt a megoldást.) A penge a hegytől ~30 mm távolságban lesz csak teljes vastagságú nem éppen egy "falbontó kialakítás", viszont a behatolóképessége kiváló. A vágóélszög meglepően kicsinek tűnik ~30 (oldalanként 15 fokos), nagy igénybevételre tervezett késeken jellemzően erősebb élszöget szoktak alkalmazni. Az 1,5 mm széles élszakasz egy folytonos lágy ívben halad a hegyig, ami a penge tengelyétől kissé feljebb helyezkedik el. (Határozottan a vadászkésekére emlékeztet a penge kialakítása.) A kés súlypontja kb. a markolat közepére esik, így sújtásra gyakorlatilag alkalmatlan, de csuklóból jól lehet irányítani a pengét.

Acélmarok

Az I.F.B. érdekes pontja a markolat. Mivel a késsel egységes egészet alkot, tartósságával kapcsolatban nem lehet kétség (elvégre acélból van), viszont a praktikusság és a használhatóság legalább olyan fontos szempont. A markolat kialakítása ívelt, téglalap keresztmetszetű, mégis kényelmes fogású. Az alap fogásmódokban jól használható, ami el is várható egy ilyen "speciális feladatú" kés esetén. Egy erőteljesebb döfés hatására könnyen rácsúszhatnának ujjaink a pengére, ezért a markolat kezdeténél egy kisebb kézvédő részt is kialakítottak. A markolat nagyméretű furatokkal kikönnyítették, de még így is jelentős a tömege. (Ez inkább hátrány, bár jól jöhet az extra tömeg, ha a hegyes végű markolatvéget esetleg ütésre akarnánk használni.) A markolat végén a csuklószíj számára is kialakítottak egy furatot, ezzel növelhető lenne a kés - amúgy csekély - sújtóereje. Az epoxibevonat és a nagyméretű könnyítőfuratok ellenére is csúszósnak éreztem a markolatot, ezért használatánál kesztyű viselése egyértelműen javasolt (az USA hadseregében ez tudtommal kötelező is.) Lehetséges ugyan a markolatra ún. zsinórmarkolat felfűzése is -ez megszüntetheti a csúszósságát- ellenben még vastagabbá tenné a markolatot. A döntés a vásárlóé...

Kydextok, mi más?

Praktikus megoldás egy "harci kés" esetében is a modern kydextok. (A kydex egy hőre lágyuló, rugalmas műanyag amit melegen a kés profiljára lehet formázni. Az autó iparból származik, főleg ebből készül a műszerfal.) Nagyon jól viseli a mostoha körülményeket, a kést erősen, biztosan tartja a helyén, fejjel lefelé tartva sem esik ki belőle. Az elgondolás alapvetően jó, de a kialakítás lehetett volna jobb is. A legbosszantóbb, hogy a tokot költséghatékonyságból nem a jól bevált, variálható Tek-Lok rögzítéssel, hanem az egyszerű, (max. 54 mm széles övre rögzíthető) műanyag elemmel. Ezzel az a legnagyobb gond, hogy vékonyabb derékszíjon könnyedén "elvándorol", mivel a rögzítés nem állítható. A mások gond a tok fel- és leszerelése, mert a kis kioldó füleket elég nehéz megtalálni, ha felszereltük pl. egy taktikai mellényre. (Ha valaki átalakítaná a tokot Tek-Lok rendszerűre, annak rossz hír, hogy reszelnie kell, mert a rögzítőfuratok nem esnek egybe.)

Gyakorlatban

Mivel az I.F.B. - a reklám szerint - elsődlegesen katonai kés, így a tesztsor kissé eltér a megszokottól. A vágóélt gyári állapotban hagytam, a próbák alatt pedig végig védőkesztyűt használtam. Nyársvéget pillanatok alatt el lehet az I.F.B. segítségével készíteni (faragással és sújtással egyaránt), bár ez egyetlen éles késnek sem okozhatna gondot. Tűzgyújtáshoz vékony faforgácsok leválasztására is tökéletesen alkalmasnak bizonyult, meglepetésemre még egy használható tollas ágat is sikerült a segítségével elkészítenem. A kés hegye megfelelő keményebb faanyagba furatok készítésére, ez pl. íjas tűzfúró alapjának elkészítésekor lehet hasznos.
Ezek után levágtam egy dorongot és egy ~4 cm vastag száraz bükk ágdarabot merőlegesen megpróbáltam körbe vágni. A feladat nem okozott nehézséget az I.F.B.-nek, az él és a bevonat (szó szerint) jól állta a csapásokat. Miután erdei terepen jól helytállt, jöhettek az erőteljesebb városi feladatok. Elsőként a hegy erőteljességét vizsgáltam: egy tölgydeszkába vágást és a belőle kifordítást gond nélkül bírta. Levezetésképp egy erős, 2 mm vastag műanyag vödör oldalát különösebb erőfeszítés nélkül át tudtam szúrni vele. Következő feladatként az előbbi 2 cm vastag, száraz tölgydeszkából hasítottam le egy darabot egy dorong segítségével. Az állta a sarat, de a bevonat kissé megsínylette a próbát. (megkopott ugyan, de csak a felülete, a pengét továbbra is megfelelően védte.) Ezek után ellenőriztem az élt: a próbák után még mindig borotvált, és a lazán összetekert írógéppapír-hengert szépen metszette. Eddig meggyőző volt a teljesítménye.
Ezután az éltartást a vágóélnek egyik legmegterhelőbb feladattal, a "szokásos" 3 mm vastag préselt kartonelem felszeletelésével tettem próbára. A kést kb. 30 fokos szögben tartottam, és egy kézzel - erős fogással, lefelé toló-nyomó mozdulattal - vagdostam kb. 1 cm széles csíkokra a kartonelem mindkét oldalát. Az éles, vékony penge skandináv élkiképzésű késeket megszégyenítő könnyedséggel hatolt át az anyagon, le a kalappal. Az epoxibevonaton szemmel látható felületi kopást tapasztaltam (nem meglepő), de az él nem sérült szemmel láthatóan. A fotón azért jól látszanak a pengére ragadt kötőanyag-maradványok. Újra ellenőriztem az élt: a próbák után már nem borotvált. A ragasztó letisztítása után viszont fenőacéllal félperc alatt ismét tökéletesen használható állapotba tudtam hozni a penge élét, ez jó teljesítmény, mert így hamarabb tovább lehet vele dolgozni. Végül egy olyan próbának vetettem alá, aminek egyébként soha nem tennék ki egy kést sem: megpróbáltam megpróbáltam egy 0,5 mm vastag acél hordófedelet vízszintes döféssel átütni. (Végül is ezt a kést harci körülmények közé szánták, ennek bele kell férnie...) A várakozásaimnak megfelelően teljesített: vállból indított döfésekkel a megtámasztott acéllemezt többször is sikerült átütnöm vele, ~7 mm-re kiállt belőle a kés hegye. A hegy egyáltalán sérült, ahogy (meglepő) a vágóél sem, bár a bevonat megkopott a hegy környékén. Nem hagyott nyugodni a kisördög, ezért függőleges, fentről indított döféssel is kipróbáltam a kést. Az eredmény nem is maradt el: ~15 mm-re áthatolt a hegy az acéllemezen. Hihetetlen, de a hegy és a vágóél ismét megúszta sérülés nélkül. Az epoxibevonat viszont lejött a pengehát felőli részen, elvégre az acéllemez "kissé" erősebb anyag, mint a műanyag.
Magáról az acélról semmi konkrétat nem tudhatunk, így egy kifejezetten destruktív próbát tartogattam még számára: dorong segítségével egy 3 mm vastag facsavar átvágását. A teszt sikeres volt, a csavart sikerült kettévágni, az él pedig nem pattogzott ki, csak kihajlott oldalirányba. Fenőacéllal pár perc alatt szinte teljesen kijavítható volt az élben keletkezett deformáció. Ez kitűnő eredmény a kínai acéltól!
Meg kell emelnem a kalapom a tervezője és a kínai szakemberek előtt, mert a "kis kés" kiválóan teljesítette az elé állított próbákat. Figyeljünk arra is, nehogy nedves szennyeződés maradjon a tokban az nem korrózióálló anyagból készült.

Összegezve

A korábban bemutatott CRKT Hisshou-val ellentétben nemigen maradt kétségem a felől, hogy tényleg használható a hétköznapokban, emellett bírja az emberpróbáló körülményeket is. Katonák sose kapjanak ennél rosszabb vágószerszámot. Terepen és városban is megállná a helyét, kirándulók és táborozók igényeinek is megfelelhet. Aki kedveli a masszív, különleges kialakítású késeket, és nem rest a felszerelését rendszeresen karbantartani, annak - természetesemalapos megfontolás és mérlegelés után - ajánlom figyelmébe a CRKT-t.
Mit javítanék a késen a gyártó helyében? A felületkezelésre nagyobb figyelmet fordítanék és a tok övre rögzíthetőségén is javítani kellene. Meggondolandó lenne a markolat élvékonyítása és a gyári zsinórmarkolat kialakítása is.

www.crkt.com
www.russkommerknives.com

Forrás:
KALIBER, önvédelmi, vadász-, katonai- és sportfegyverek felhasználásával hivatásszerűen foglalkozó személyek szaklapja
2010. szeptember

vissza a lap tetejére